2025. december

Beköszöntő

Kedves Kolléga, kedves Hallgatónk!

Megérkeztünk az év utolsó hónapjához, amely sokunk számára a befelé fordulás és a családra fókuszálás időszaka. Ezen gondolat mentén haladva, a Bullying hírek legújabb számában a családi támogató háttér és a gyakorlati segítségnyújtás kap központi szerepet, hiszen a zaklatás elleni védelem alapja otthon kezdődik. Kiemelten foglalkozunk azzal, mit tehetünk, ha gyermekünket bántják. Ehhez Kim John Payne Állóképes gyerekek című könyvét ajánljuk. Továbbá folytatódik Mausecz Zoé sorozata a családi minták hatásáról, bemutatva, hogyan befolyásolják a szülői stílusok a gyermekek viselkedését, ezáltal az iskolai bullyingban való részvételüket. Hírlevelünkben Dr. Nagy Krisztina, Bozóné Csernus Emőke és Szabó Gabriella kollégánk írásait láthatjátok. Reméljük, a decemberi tartalom is erősít bennünket abban, hogy közösen, egymást támogatva dolgozhassunk a zaklatás visszaszorításáért! Köszönjük mindazoknak, akik tettek azért 2025-ben, hogy visszaszorítsuk közösen az óvodai és iskolai kortárs zaklatást.      

Szeretettel gondolunk Rátok, és kívánunk Mindannyiótoknak áldott ünnepeket: Júlia és Gabriella

A téglafal család jellemzői

Jelen cikkemben bemutatom, hogy az ún. téglafalcsaládnak (Barbara Coloroso könyvében olvasható kifejezés) milyen hatása van a gyermek bullyingban való részvételére. Ezen család életében nagy szerepet kap a kontroll, az engedelmesség, és a szabálykövetés, ezeken túl pedig megjelenik a téglafalcsaládokban a szigorú hierarchia is. A szülők nagy mértékben befolyásolják gyermekeiket, szoros irányításuk alatt tartják őket. Az ilyen típusú családokban a kommunikáció nem megfelelő, hiszen az esetek nagy többségében a szülőnek van igaza a viták során. Ebből adódik, hogy az ilyen családban nevelkedő gyermekek nem kérdőjeleznek meg semmit, amivel találkoznak a családon kívül sem, illetve nem fognak tudni békésen konfliktusokat megoldani. A szabályokat a szigorúan betartatják, ezzel azonban a gyermekben nem fog kialakulni a belső kontroll, azaz, hogy bizonyos dolgokat azért nem tesz meg, mert helytelennek tartja. A téglafalcsaládokban a büntetés nagy szerepet kap, illetve egyes esetekben a szülők kigúnyolják a gyermekeiket. Ezekben a családokban a jutalmazásos-büntetéses nevelési módszer figyelhető meg. Ez a nevelési módszer megakadályozza, hogy a gyermekekben kialakuljon a döntéshozó képesség. Emellett a szülők erős versenyszellemben nevelik a gyermekeiket, hogy a legjobbat hozzák ki belőlük, azonban gyakran megjelenik az együttérzés hiánya is az ilyen szellemben nevelt gyermekek esetében a „versenyből” esetlegesen vesztesként kikerült társaikkal szemben. A téglafalcsaládokban a gyermekek úgy gondolják, hogy a hiba és a tévedés csak rossz lehet, ezeknek nincs helye. Az ilyen jellegű családok további jellemzője, hogy a szülők nem tanítják meg gondolkodni a gyermekeiket, így ő nem fog tudni megfelelően mérlegelni a jó és a rossz között.

A túlzott szigor hatása a bullyingra

Ennek a nevelési stílusnak a következménye lehet, hogy a gyermek agresszívan viselkedik a társaival szemben, vagy akár destruktívan viszonyul önmagához, amelynek negatív hatásai az egyénre nézve egyértelműek. Azokban a családokban, ahol sok szabály van, amelyet a szülők szigorúan betartatnak, gyakrabban jelennek a gyermekeknél azok a viselkedésminták, melyeknek következtében könnyebben válnak a bullying valamely szereplőjévé, illetve beavatkozók tekintetében fontos kiemelni, hogy a szabályorientált családi légkörben felnővő gyermekek gyakrabban válnak segítő beavatkozóvá.
Szülői nevelési stílusként megemlítendő ezeknél a családoknál a hideg-korlátozó nevelési stílus. Ez sok merev szabályt jelenet, amely közönyösséggel társul, a büntetések pedig akár a kisebb szabályszegésekért is megjelennek. Ezekben a családokban a szülők tekintélyelvűek, sok szabályt fogalmaznak meg, és azokat szigorúan be is tartatják, a családi légkör hidegnek mondható és nagyon erős a szülői kontroll.

Felhasznált irodalom:

1. Barbara Coloroso: Zaklatók, áldozatok, szemlélők

2. Figula Erika, Margitics Ferenc, Pauwlik Zsuzsa: Az iskolai erőszak során előforduló magatartásminták háttértényezői egy kutatássorozat tükrében

3. Lantos Katalin: A szülői bánásmód és a családi rituálék összefüggései, valamint hatásuk a serdülők és posztadoleszcensek szorongásra való hajlamára és megküzdési stratégiáira

Az alábbi írást nagy szeretettel ajánljuk Dr. Nagy Krisztina tollából, aki a Karácsony közeledtével összekapcsolta számunkra egy minisorozatban a bibliai történéseket és a bántás, zaklatás elméletét. Kívánjuk, hogy valóban azt jelentse a karácsony idén is, hogy minden, amit Krisztina leírt a valódi kapcsolódást segítse a szülők és a gyerekek között.

Mi meg akarjuk kövezni – Hát te mit mondasz?

Sorozatom befejező részét egy hosszabb igeszakasszal, egy teljes történettel kezdem: János 8,3-11. „Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?  Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken. Egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”
A zsidó törvény és az atyák hagyománya alapján a házasságtörő nő méltó volt a halálra.[1] Valójában azonban ezt a bűnt nem tudja senki egyedül elkövetni, a nő mellett a férfinak is ott kellett volna állni, akivel együtt voltak a hálószobában. A történet nem foglalkozik azzal, miért nincs ott a másik fél, talán ismert ember volt, talán gazdag, talán gyáva, hogy felvállalja tetteinek következményét. A helyzet tipikusan a bántalmazás alaphelyzete: a túlerőben levők kiválasztják a gyengébbet, aki fölött hatalmuk, erejük van, és megsemmisítő csapást akarnak rá mérni, [2] a háttérben van egy másik kiszemeltjük is, az új vándortanító. Jézus itt mégsem válik mellékszereplővé, mert az igazságot neki kell kimondania: elpusztíthatjuk-e azt, akit kiszemeltünk, vagy te védelmedbe veszed? Azonban ha ezt a másodikat választod, akkor veled is végzünk!
Jézus válasza nem konkrét igen vagy nem, inkább egy kérdés: ti talán különbek vagytok? Megvetitek, lenézitek, összefogtatok ellene, mert nem olyan tökéletes, amilyennek ti magatokat gondoljátok. (A tökéletesség itt a zsidó törvények szerint értendő). Valójában ez a szembesítés mindenféle harc nélküli győzelemmel végződik: be kell látniuk, hogy ők sem tudnak mindenben megfelelni a tökéletesség eszményének.
Milyen jó lenne, ha minden bántalmazott gyermek mellett ott állna fizikai módon egy megmentő, szabadító! – Jézus neve ugyanis ezt jelenti: szabadító. Keresztény szülőként, pedagógusként adhatunk egy ilyen példát a bántalmazásban szemlélőként résztvevő gyermekek elé: megszakíthatjátok a bántalmazási láncolatot, ha védelmetekbe veszitek a bántalmazottat, a gyengét. Jézus bizonyára a beálló feszült csendben lelki erőért és bölcsességért imádkozott, ezt mi is megtehetjük és a gyermekeknek is javasolhatjuk. Keresztény szülőként, hitoktatóként, lelkészként felvállalhatjuk: a bullyingra is igaz, hogy a horizontális dimenzió mellett igénybe vehetjük a vertikális dimenziót, a természetfeletti segítséget is, amikor „helyzet” van.

Felhasznált irodalom:

1. Coloroso, Barbara. Zaklatók, áldozatok, szemlélők. Fordította: J. Füstös Erika. Budapest: Harmat, 2020.

2. A bibliai idézetek a 2014-es kiadású Revidiált Újfordításból származnak

[1] 3Móz 20,10; 5Móz 22,22-24.

[2] Coloroso, 2020,

SzG: A Nyolckézláb Alapítvány neve mára már egybeforrt az állatasszisztált terápiával és segítőkutya képzéssel Magyarországon. Egy rendkívül széles körű, több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező csapat áll a Matemedik 97. Bt. és a Nyolckézláb Segítőkutyás Munkacsoport mögött. Kezdjük azzal, hogy honnan ered a Nyolckézláb név, és mi volt a fő motiváció, amiért elindították ezt a különleges kezdeményezést?
RL: A Nyolckézláb név a kutya és az ember szoros együttműködését szimbolizálja. A négy láb a kutyáé, a két kéz a felvezetőé és a további két kéz a szakemberé, a pedagógusé vagy a pszichológusé. A Matemedik 97. Bt. eredetileg más tevékenységi körrel indult, de 2012-ben elkezdtünk segítőkutyákkal foglalkozni, mert láttuk, milyen hatalmas potenciál van bennük. Célunk az volt, hogy minél több embernek segítsünk a kutyák erejével, legyen szó terápiáról, mozgássérült- vagy vakvezető kutyákról.
SzG: Az alapítvány bemutatkozása szerint a szakmai team 18 habilitációs kutyakiképzőből, 7 gyógypedagógusból, 2 szociálpedagógusból, 5 pszichológusból és más szakemberekből áll. Ez egy rendkívül összetett csapat. Hogyan tudnak ennyi különböző szakterületről érkező szakembert és önkéntest összehangolni, és mi a kulcs a sikeres együttműködéshez?
RL: A kulcs a közös elkötelezettség és a folyamatos kommunikáció. Mindenki hisz abban, hogy a kutyák és az emberi szakértelem együttesen képesek valódi változást hozni. A kutyák felvezetői  elvégezték a mi tanfolyamunkat. Aztán a felvezetők, a gyógypedagógusok és a saját szakembereink közösen dolgoznak ki óravázlatokat, programterveket minden egyes intézményre, figyelembe véve az egyéni igényeket. Ez a közös munka biztosítja, hogy a foglalkozások valóban hatékonyak legyenek.
SzG: Megemlítette, hogy több mint 70 intézményben, többek között pszichés beteg, tartós beteg, részképesség-zavaros, és még büntetés-végrehajtási intézetben élő gyerekeknek és fiataloknak is szerveztek már foglalkozásokat. Milyen kihívásokkal szembesülnek, amikor ennyire sokrétű, speciális igényű csoportokkal dolgoznak?
RL: Minden csoport más és más, és minden gyermek egyedi. A legnagyobb kihívás, hogy minden helyzetre egyedileg kell felkészülnünk, és a programokat is ehhez igazítjuk. Például a büntetés-végrehajtási intézetekben élő fiataloknál a hangsúly a felelősségvállaláson, az empátia fejlesztésén és a bizalom kiépítésén van, míg egy Down-szindrómás gyermeknél a finommotoros mozgás és a kommunikáció fejlesztése lehet a cél. A kutyák azonban mindegyik esetben hidat képeznek, és megnyitják az utat a bizalom felé. Az állatok feltétel nélküli elfogadása oldja a gyerekekben a feszültséget és a szorongást, ami megkönnyíti a munkát.
SzG: Mit gondol, mi a legfontosabb üzenet, amit az embereknek át kellene adni a Nyolckézláb Alapítvány munkájával kapcsolatban?
RL: A legfontosabb, hogy a kutyák nem varázsszerek, hanem partnerek a terápiában. A gyógyítási folyamatban segítenek, de az igazi gyógyulás a szakemberek és a gyermekek közötti bizalmi kapcsolaton alapszik. A Nyolckézláb Alapítvány célja, hogy megmutassa, az állatok és az emberi tudás együtt egy olyan erő, ami képes a legnehezebb helyzetekben is reményt és boldogságot adni.
SzG: Úgy tudom egy új projekten is dolgoznak.
RL: Így van. Daphne pályázaton nyertünk pénzt arra, hogy bullying prevenciós foglalkozásokat tartsunk iskolás korú gyerekeknek. A projekt célja a gyermekotthonokban élő gyermekek erőszakos viselkedésének és kriminalizációjának megelőzése. A program ehhez erőszakmentes kommunikációt és hatékony konfliktuskezelést tanít, miközben növeli a résztvevők önbizalmát és segít nekik pozitívabb jövőképet kialakítani.
SzG: Köszönöm szépen és sok sikert kívánok a munkájukhoz!

A következő hírlevélben folytatjuk.

Kilencéves kor körül a kortársak véleménye szinte mindennél erősebben formálja a gyerekek önértékelését. Ha ezek a visszajelzések negatívak – ha csúfolják, kirekesztik, zaklatják –, az komoly lelki terhet jelenthet, és hosszú távon is nyomot hagyhat bennük. Szülőként sokszor csak azt látjuk, hogy valami megváltozik: a gyermek furcsán viselkedik, bezárkózik, vagy elveszíti korábbi életkedvét. Mit tehetünk ilyenkor?
Talán úgy gondoljuk, hogy ez elsősorban az iskola feladata. Vagy azonnal közbe akarunk lépni, kapcsolatba lépni más szülőkkel, pedagógusokkal. Néha ez valóban szükséges, de előfordulhat, hogy csak tovább bonyolítja a helyzetet.
Kim John Payne, az Egyszerűbb gyermekkor és a Melegszívű fegyelmezés nemzetközileg ismert szerzője legújabb - Állóképes gyerekek című könyvében Luis Fernando Llosa  szerzőtársával együtt egy olyan eszköztárat ad a kezünkbe, amely segít gyermekünknek megtanulni, hogyan reagáljon jól a bántásokra. Ahelyett, hogy passzívan elszenvedné a zaklatást, vagy mindig felnőtt beavatkozásra várna, képessé válik arra, hogy szabályozza a saját reakcióit és visszavegye az irányítást.
A könyv két részből áll: Az első a szülőknek és pedagógusoknak szól, gyakorlati útmutatókkal. A második tíz tinédzser valódi történetét meséli el, amelyeket közösen is feldolgozhatunk a gyerekünkkel. Ez új hidat építhet köztünk, és segíthet, hogy a sebezhetőségből erőforrás szülessen. Ez a kötet nem véletlenül nyerte el az Amerikai Nemzeti Szülői Szövetség díját – világszerte családok ezreinek jelentett már kapaszkodót a mindennapokban. 
Számomra az egyik legfontosabb üzenet a negyedik fejezetben van - érezze a gyerek, hogy jelen vagyunk számára. A fejezet címe: "Itt vagyok neked" - ez a kulcsszó, bármit is teszel, kérdezel, magyarázol a gyerekedenek, kérdezd meg magadtól, hogy ezt érzi-e  gyerek vagy sem. Ehhez a szerzők azt javasolják, dicsérjük meg a gyermek igyekezetét, ismerjük el őt, szakmailag ezt úgy is mondhatjuk, hogy validáljuk a fájdalmát: "Ez elég nehéz lehetett neked." "Nekem úgy tűnik, elégbátor voltál." "Nem könnyű kitalálni, mit tegyünk olyankor, amikor mindenből kihagynak." Ha nem érted meg, amit a gyerek átél, feltehed neki a kédést: "Tudnál segíteni, hogy megértsem, mi történt?" Fontos az is, hogy képes legyél felnőttként megérteni, hogy a helyzet nem megoldható egyetlen nagy beszélgetésekkel, hanem sok kicsi lépésre van szükség.
Ha fontos számodra, hogy gyermeked megtanulja megvédeni önmagát és egészséges önértékeléssel nézzen szembe a kortársak kihívásaival, érdemes kézbe venned ezt a könyvet.

Szeretettel: Júlia

INFORMÁCIÓ A TOVÁBBKÉPZÉSRŐL 📚

"Iskolai zaklatás (bullying) kezelésének módszertana" címmel 

100%-ban online teljesíthető szociális szakmai továbbképzést indít 2026 februárjától a PTF, mellyel 14 pont szerezhető. 

A gyermekvédelmi szakterületen dolgozó szakemberek ezzel az akkreditált e-learning programmal a jogszabályban előírt továbbképzési kötelezettségük teljesítéséhez gyűjthetnek pontokat.  A továbbképzési tananyag bemutatja a megoldásfókuszú és logoterápiás szemlélet alkalmazását az iskolai zaklatás megelőzésében és kezelésében. A cél egy olyan megközelítés elsajátítása, amely az erőforrások, megoldások felkutatására és a pozitív változások elősegítésére koncentrál. 

https://ptf.hu/bullying-szocialis-szakmai-tovabbkepzes/

A Chicago stílusú hivatkozásokat az alábbi formátumban javasoljuk használni:

1. Hivatkozás az egész hírlevélre (weboldalként):

   • Bullying hírek. 2025. „A Pünkösdi Teológiai Főiskola online kiadványa.” Hozzáférés: [dátum]. https://bullyinghirek.ptf.hu.

2. Hivatkozás egy konkrét cikkre a hírlevélből:

   • Szerző(k) neve. 2025. „Cikk címe.” Bullying hírek: A Pünkösdi Teológiai Főiskola online kiadványa, [szám/kiadás hónapja]. Hozzáférés: [dátum]. https://bullyinghirek.ptf.hu

• Példa: Kovács, Anna. 2025. „Tanári stratégiák a bullying ellen.” Bullying hírek: A Pünkösdi Teológiai Főiskola online kiadványa, januári szám. Hozzáférés: 2025. január 31. https://bullyinghirek.ptf.hu/cikk1.

A decemberi hírlevél szerzői:

Bozóné Csernus Emőke Pünkösdi Teológiai Főiskola Pasztorálpszichológiai Tanszék; Mausecz Zoé - Pécsi Tudományegyetem jogász szakos hallgató; Dr. Nagy Krisztina - Pünkösdi Teológiai Főiskola Szociális Munka és Gyermekvédelem Tanszék ; Farkas Júlia - Pünkösdi Teológiai Főiskola Pasztorálpszichológiai Tanszék és Szociális Munka és Gyermekvédelem Tanszék; Szabó Gabriella - Pünkösdi Teológiai Főiskola Szociális Munka és Gyermekvédelem Tanszék