Beköszöntő

Kedves Kolléga!

Hírleveleinkben a bullyingról úgy küldtünk neked anyagokat, hogy megalapozd a tudásodat, felkeltsük az érdeklődésedet a téma iránt, könyveket ajánlottunk a továbblépéshez. Az előző számban a prevenció jelentőségét emeltük ki, és igyekszünk ezt a témát tovább feldolgozni. Mivel alkotói csapatunkban van kommunikációs szakember, autizmus szakértő, író, könyvtáros, pszichológus, szociológus, gyermekvédelmi szakember és teológus, ezért a bullying megközelítésének a lényegére tudunk rávilágítani. Azaz arra, hogy a bullying egy összetett, multidiszciplináris megközelítést igénylő probléma, és nem elég egyféle nézőpont, hanem össze kell raknunk azt a tudást, amit az egyes tudományok képviselői adnak hozzá.  Nehéz meghatározni azt is, hogy melyik képzésnek kellene felkészíteni  a bullying megelőzésére és kezelésére, hiszen igyekszünk a segítő képzésébe beilleszteni. Most egy újabb szakterület foglalkozik majd az erőszak, a diszfunkcionális csoportműködés, a vulnerabiltás természetével: SZOCIÁLIS MUNKA képzés indul a főiskolán, szeretnénk itt is felkészíteni a leendő szakembereket a bullying prevenciójára és kezelésére.
Továbbra is várjuk a kutatók, és a terepen dolgozó kollégák írásait. Ezért ha olyan anyagod van, amit szeretnél megosztani a nagyközönséggel, kérlek küldd a bullyinghírek@ptf.hu e-mailcímre, és felvesszük veled a kapcsolatot. Az írásokban kérjük, hogy minden szenzitív anyagot mellőzz, ha egy kisebb településen dolgozol, akkor még a pontos adatok elhagyása sem elég, mert a te neved alapján ráismerhetnek az esetre. Ezért kérjük, inkább szakmai-elméleti anyagokat küldjetek esetleírás helyett, például arról, hogy milyen az iskola stratégiája, vagy gyermekvédelmi szakemberként te mit tudsz tenni.

Sok erőt és áldást kívánunk a munkádhoz,🥰

a szerkesztők :  Júlia ✍️ és Gabriella ✍️

• Először is hálásan köszönjük neked, hogy viszed a hírét annak, van prevenciós és kezelési  lehetőség a bullying során. Mesélnél arról, hogy milyen volt anno könyvtárosnak lenni? Én úgy emlékszem vissza a gyerekkoromra, hogy volt egy vérbeli néptanító könyvtárosunk, Vadócz Pali bácsi, akiről azóta elnevezték magát a könyvtárat is. Sokat segített az embereknek..., de ez most rólad szól.

• Pályám elején a győri Gyárváros piciny könyvtárának könyvtárosa voltam. Egyedül dolgoztam ott. Érdekes élmény volt, ez a picike könyvtár sajátos szociális funkcióval is bírt, többen azért látogattak ide, hogy beszámoljanak életük történéseiről. Voltak idősek, akik számtalanszor elmesélték hadifogságuk történetét, illetve múltjuk meghatározó pillanatait. És voltak középiskolások, akik megérkeztek, leültek egy asztal mögé, türelmesen kivárták, amíg kettesben maradtunk, és elkezdték sorolni napi élményeiket, örömeiket, bánatukat... mindazt, ami foglalkoztatta őket. Úgy tűnik, a könyvtár számukra egyfajta biztonságos hely volt, és a könyvtáros olyan valaki, akiben megbízhattak. Régen volt, harminc évvel ezelőtt. 

• Meséltek-e a kamaszok akkoriban arról, hogy bántják őket, zaklatják a kortársak?

• Iskolai zaklatási ügyek nem kerültek elő, de a történetek mindig az emberi kapcsolatokról szóltak. Mai fejjel úgy gondolom, hogy ezek a bizalmi kapcsolatok, amelyekről tudom, hogy kicsiny, egyszemélyes könyvtárakban gyakorta kialakul olvasó és könyvtáros között, alkalmat adhatnak arra, hogy bullying esetén a könyvtáros is tegyen valamit, a meghallgatástól, a jelzőrendszeri szereptől akár a szakmámban egyre felkapottabbá váló biblioterápiás, irodalomterápiás eszközök alkalmazásáig.

A nagyobb könyvtárak ugyanakkor nagyüzemek, ott a mélyebb emberi kapcsolatok kialakulásának kicsi a valószínűsége. Azonban olvasókörök, irodalomterápiás csoportok indítására (szakemberek bevonásával), témába vágó előadások, kerekasztalbeszélgetések, könyvbemutatók szervezésére nekik is lehetőségük van, és ezekre bizonyosan előteremthetők pályázati támogatások is.

• Van-e terved a jövőben, hogy amit tudsz a bullyingról, azt megoszd másokkal is?

• A győri vármegyei könyvtárban a tanévkezdésre szeretnék - preventív jelleggel - előadássorozatot szervezni e témában, így is segítve a szülők, pedagógusok felkészítését a tanévkezdésre.

• Köszönöm a beszélgetést, és tudósíts bennünket, ha elindul a program, vagy akár arról is, ahogyan felkészülsz rá. Győri kollégák, figyelem! 👏Ősszel ott a helyetek a könyvtárban. Olvasóinkkal pedig megosztom azt a linket, amin az írásod található a bullying prevencióról.

Az eddigi anyagokban bemutatásra került az iskola, az ottani programok és beavatkozási lehetőségek. Ebben a részben az iskolai színtérről áttérünk az otthonira, és megnézzük, mit tehet maga a szülő azért, hogy gyermeke elkerülje vagy kezelje a gyermekét ért bántalmazásokat.

Kezdjük a megelőzési lehetőségekkel:

• A szakirodalom szerint a szülőnek már a kisgyereke nevelése során hangsúlyt kell fektetnie az empátia és a szeretet erősítésére, az előítéletektől és sztereotípiáktól mentes toleráns gondolkodás kialakítására. Erősítheti gyermeke önbizalmát, például úgy, hogy dicsérgeti spontán is, nem csak akkor, amikor valami jót csinált.

• Információgyűjtés céljából beszélgethet gyermekével az iskoláról, az osztályközösség légköréről, az iskolai eseményekről. Érdeklődhet az osztálytársai és a barátai iránt, segíthet kialakítani köztük szorosabb, baráti kapcsolatokat, például úgy, hogy meghívja őket vendégségbe. Ez azért lehet fontos és hasznos, mert az elszigeteltebb fiatalokból hamarabb válik áldozat, mint a társas kapcsolatokkal rendelkezőkből.

• Felkeresheti tanárait, megtudhatja, ők hogyan látják gyereke helyzetét az osztályközösségben, hogyan jellemeznék kapcsolatait a többi diákkal és viselkedését az iskolában.

• A szülőnek érdemes minél többet megtudni a bullying jelenségéről. Olvashat (online is elérhető) szakirodalmat, megismerhet kutatási eredményeket vagy a témát feldolgozó ifjúsági regényeket (pl. Wéber Anikó: Az osztály vesztese). Ezek jól bemutatják a bullying egész folyamatát, a szerepeket, a motivációkat, a közösséget, ahol ezek előfordulnak. Megrendítő de egyben tanulságos filmek is készültek a témában (pl. Elefánt, A Girl Like Her).

Ha mégis bekövetkezik a bántalmazás, a beavatkozási lehetőségeket kell számba venni:

• Vegye komolyan, ha gyermeke arról számol be, hogy valakik bántalmazzák, fenyegetik! Ha panaszkodik, hallgassa türelemmel, álljon a pártján. Legyen megértő és támogassa gyermekét! Ne hibáztassa, ne csináljon belőle bűnbakot!

• Ha megtudja, miket mondanak a gyermekének, ne háborodjon fel. Mutasson példát azzal, ahogy reagál az üzenetek tartalmára.

• Tudatosítsa gyermekében, hogy a beszólásokat az agresszorok egyrészt azért csinálják, hogy azok segítségével kiborítsák a kiszemelt személyt, másrészt hogy átvegyék a viselkedése feletti irányítást, harmadrészt rajta vezessék le saját feszültségeiket.

• Kérdezze meg gyermekét, hogy amit mondanak, az szerinte igaz-e rá. Ha a beszólás, amit mondanak gyermekére, netán igaz, akkor azt kell hangsúlyozni, hogy mindenki másban jó, és nagyon ritka, hogy valaki mindenben jó. Emelje ki az ő erősségeit és egyéni készségeit. Mondja el, hogy valaki szépen énekel, a másik ember szépen rajzol, a harmadik szépen olvas, a negyedik jó a sportokban. Nincs értelme hasonlítgatni magát másokhoz, mindenki más adottságokkal rendelkezik.

• A támadó beszólások kezelése az ignorálás. Tehát az a megoldás, hogy a gyermek levegőnek nézi az agresszort. Ha a bántalmazók azt érzékelik, hogy nem hat rá, amit mondanak róla, várhatóan előbb-utóbb abbahagyják a zaklatást.

Felhasznált irodalom:

1. https://www.gulner.sulinet.hu/20081016bkonf_ea_Julia.htm

2. https://www.magyarpedagogia.hu/document/1_Nagy_MP1123.pdf

3. https://iskon.opkm.hu/admin/upload/Osszegzo_tanulmany.pdf

4. https://www.csagyi.hu/hirek/item/1121-felelmetes-uzenetek-ejjel-nappal

5. https://gyermekpszichologus.blog.hu/2011/08/18/bullying_avagy_az_iskolai_bantalmazasrol

6. https://dl-sulinet.educatio.hu/download/etrend/internetes-bantalmazas-prevencioja.pdf

7. https://www.boldog-gyermek.hu/hirlevelek_2016_iskolai_beszolasok_kezelese.html

Dr. Kulcsár Gabriella Iskolai ámokfutások című könyve egy interdiszciplináris, alapos kutatás, amely az oktatási intézményekben elkövetett ámokfutásokat elemzi pszichológiai, szociológiai és kriminológiai nézőpontból. A szerző arra törekszik, hogy rendszerszintű összefüggéseket tárjon fel az iskolai zaklatás (bullying) és az extrém erőszak megnyilvánulásai között, hangsúlyozva a megelőzés lehetőségeit.

Az iskolai zaklatás szerepe

A könyv részletesen kitér arra, hogy a zaklatás hogyan lehet az ámokfutások egyik kockázati faktora. A bullying és az erőszak közötti kapcsolatot a szerző a zaklatás folyamatos természetével magyarázza, amely hosszú távú pszichológiai hatásokat eredményezhet mind az áldozatok, mind az elkövetők körében:
„A zaklatásokkal foglalkozó kezdeti vizsgálatok elsősorban a zaklató és az áldozat személyével foglalkoztak. [...] A zaklatás [...] olyan dinamikus csoportfolyamat, amelyben számos gyerek cserélődik a zaklató, az áldozat és a szemlélő szerepében” (Kulcsár, 2016, p. 79). A könyv kifejti, hogy a bullying áldozatai hajlamosabbak depresszióra és alacsony önértékelésre, ami hosszú távú következményekkel járhat. Az ámokfutások esetében a zaklatás gyakran az utolsó cseppként jelenik meg az elkövetők mentális megterhelésében: „Több ámokfutás esetében is megállapítást nyert, hogy a cselekmény végső kiváltó oka is valamilyen iskolai esemény volt (pl. zaklatás, eltanácsolás)” (Kulcsár, 2016, p. 75).

Prevenció és megelőzés

Kulcsár szerint az iskolák feladata nemcsak az oktatás, hanem a gyermekek biztonságának megteremtése is. A könyv konkrét prevenciós ajánlásokat fogalmaz meg az oktatási intézmények számára, amelyek célja az erőszakos események kockázatának csökkentése. A megelőzés eszközei között szerepel az iskolai légkör javítása, a tanári szerep megerősítése és a korai beavatkozás fontossága. Az Iskolai ámokfutások nemcsak az áldozatok és elkövetők történeteit tárja fel, hanem rendszerszinten elemzi a zaklatás, az iskolai közösségek és a társadalmi tényezők összefüggéseit is. A könyv kiemelkedően fontos olvasmány a pedagógusok, pszichológusok és döntéshozók számára, akik az iskolai zaklatás és ámokfutások megelőzésén dolgoznak.

Kulcsár, G. (2016). Iskolai ámokfutások. Pécs: Virágmandula Kft. 

...Tudjuk-e definiálni a bullyingot?

A bullying jelensége világszerte súlyos probléma, amely alapos tudományos vizsgálatokra szorul. Ehhez azonban feltétlenül szükséges pontosan meghatározni, mit is értünk bullying alatt. A témában születő kutatások jellemzően Dan Olweus definícióját alkalmazzák miszerint, bullyingról akkor beszélhetünk, ha a következő három feltétel van jelen: „a) az agresszív viselkedés vagy sérelem szándékos okozása, b) amelyet ismétlődően és hosszú időn keresztül követnek el c) olyan interperszonális kapcsolatban, ahol a hatalmi egyensúly hiányzik” (Dóczi-Vámos, 2016, p. 68). 

A bullyingnek általában a következő fajtáit különböztetik meg: 

•  verbális - nem verbális; 

• fizikai  - nem fizikai; 

• közvetlen/direkt: csúfolás, fenyegetés, ütés, rúgás, cibálás, lökdösődés, köpés, bezárás, kinevetés, obszcén vagy bántó gesztusok

• közvetett/indirekt: pletykaterjesztés, kapcsolatok rombolása, mások által megveretni valakit, az áldozat holmijának ellopása, gúnyrajzok, képek terjesztése, kiközösítés (Buda, 2015, p. 18).

Miért keverednek a fogalmak?

A fogalom tudományos definíciójával azonban úgy hazánkban, mind külföldön csak kevesek vannak tisztában, általában számos olyan bántalmazási formát is bullyingnek tekintenek, amiknek még csak érintőlegesen sincs közük a hivatalos definícióhoz vagy éppen a bántalmazás nem fizikai (csúfolódás, pletykaterjesztés, cyberbullying stb) formáit nem minősítik bullyingnek (Buda, 2015). Egy USA-ban végzett, a diákok bullying értelmezése és a bullying hivatalos definíciója közötti kapcsolatot vizsgáló közel kétezer fős mintás kutatás eredményei szerint a gyerekek zaklatásra vonatkozó definícióiban ritkán említették a kutatók által hangsúlyozott három fő kritériumot (szándékosság, ismétlődés, hatalmi egyensúly hiánya). Kiemelendő az is, hogy a fiatalabb gyerekek gyakrabban említették fizikai agressziót és explicit szóbeli agressziót a definíciójukban, míg a kapcsolati agresszió csak az idősebbeknél volt jellemzőbb, és a lányok többet számoltak be ilyen esetekről, mint a fiúk. A tanulmány azt is hangsúlyozza, hogy a zaklatás meghatározása kulcsfontosságú a pontos méréshez, és felveti azt a kérdést, hogy mennyire megbízhatók a zaklatás előfordulásáról szóló gyermekek által adott jelentések, különféle meghatározások és kritériumok alkalmazása nélkül. (Vaillancourta, McDougallb, Hymelc, Krygsmana, Millera, Stivera, és Davis, 2008). 

...az április hírlevélben folytatjuk...

Felhasznált irodalom:

1. Buda Mariann (2015): Az iskolai zaklatás. Debreceni Egyetemi Kiadó.

2. Dóczi-Vámos Gabriella (2016): Az iskolai erőszak és zaklatás megelőzésére és visszaszorítására irányuló beavatkozási programok metaelemzése. Neveléstudomány 2016/2.

3. Dóczi-Vámos Gabriella (2017): Az iskolai agresszió fogalmi köre – egy lehetséges rendszerezés. Neveléstudomány. 5. évf. 4. sz.

4. Vaillancourt D., McDougall P., Hymel S., Krygsman A., Miller J. L., Stiver K., Davis C. (2008): Bullying: Are Researchers and Children/Youth Talking about the Same Thing? International Journal of Behavioral Development 32(6):486-495

Amikor Farkas Júliával és Szabó Gabival elkezdtük írni a Megoldásfókusz és értelemkeresés az iskolai zaklatás kezelésében című könyvet, az volt a célunk, hogy hatékony és egyszerűen alkalmazható eszközöket adjunk a gyermekekkel foglalkozó szakemberek kezébe. Személyes érintettségem miatt különösen fontosnak tartottam, hogy részt vegyek a könyv megszületésében: egyik lányomnak - egy születési rendellenességből fakadóan - sokáig nagyon feltűnő beszédhibája volt, ami miatt az iskolai alsó tagozatban sok bántás érte, és úgy tűnt, a tanárok eszköztelenek az ilyen és ehhez hasonló helyzetek kezelésében. Azok a megszokott módszerek, amelyeket a pedagógusok alkalmaztak - a büntetés és a felelősségre vonás - nem voltak elegendőek, sőt még tovább mélyítették a konfliktusokat. A gyerekek hamar megtanulták, hogy titokban bántsák a másikat. Azok pedig, akiket bántottak, már nem mertek szólni a tanárnak, mert féltek, hogy árulkodónak tartják őket és csak rosszabb lesz a helyzet.

Lányom azóta már leérettségizett és a beszédhibája is eltűnt, de a régi bántások negatív hatásait csak évek terápiája tudta kezelhetővé tenni számára: sokáig nem tudott mások felé megnyílni, beszélgetést kezdeményezni, megbízni az új ismerősökben. Ez a történet végül happy enddel végződött, de sok más fiatal nem ilyen szerencsés: a zaklatás következtében számtalan hosszú távú negatív hatással szembesülnek és nem mindegyiküknek sikerül ezeket feldolgozni, egy életen át viselik a következményeket. Felnőttként a mi felelősségünk, hogy a lehető legbiztonságosabb környezetet teremtsük a gyermekeinknek!

Ennek egyik eszköze a megoldásfókuszú megközelítés, amely túlmutat a büntetés és szankciók hagyományos rendszerén. A figyelmet a lehetőségekre, a meglévő erőforrásokra és a megvalósítható kis lépésekre fókuszálja valamint aktívan bevonja a gyerekeket a folyamat kidolgozásába. Ez utóbbi azért is különösen fontos, mert azokat a szabályokat, amelyeket a diákok maguk dolgoznak ki, sokkal nagyobb eséllyel tartják be, akkor is, amikor a felnőtt nincs jelen. A Sue Young és kollégái által kidolgozott, az iskolai zaklatás megelőzését ill. kezelését célzó eljárás során a teljes osztály- ill. iskolai közösség aktívan részt vesz egy barátságos, biztonságos, támogató iskolai közeg kialakításában: közösen dolgozzák ki azokat a szabályokat és kereteket, amelyek mellett minden diák, pedagógus és szülő örömmel lép be az iskolába, mert ott jól, biztonságban érzi magát.

Hiszem, hogy az iskolai zaklatás nem egy megváltoztathatatlan jelenség, hanem egy olyan probléma, amelyre vannak hatékony, gyakorlati megoldások – ezért is írtuk meg a könyvet. Kollégáimmal együtt reméljük, hogy munkánk hozzájárul ahhoz, hogy az iskolákban egyre több pedagógus és szakember érezze magát felkészültnek a zaklatás kezelésében. Mert a változás lehetséges – ha közösen dolgozunk érte.

Ajánlott olvasnivaló a témában:

1. Sue Young: Megoldásfókuszú iskolák - A bántalmazáskezelésen túl, Solutionsurfers, 2018

2. Farkas Júlia – Göntér Mónika – Szabó Gabriella: Megoldásfókusz és értelemkeresés az iskolai zaklatás kezelésében, Budapest, PTF, 2023.

A márciusi hírlevél szerzői:

Trixler Bettina - Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Doktori Iskola; Horváth Sándor Domonkos  Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér, Győr; dr. Batár Levente - Az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium Általános Iskola és Kollégium; Helmeczi Attila - ELTE-TÁTK Szociológia Doktori Iskola; Farkas Júlia - Pünkösdi Teológiai Főiskola Pasztorálpszichológiai Tanszék, Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Doktori Iskola; Göntér Mónika - A Pünkösdi Teológiai Főiskola mestertanára, Coaching tanszék vezetője;  Szabó Gabriella - A Pünkösdi Teológiai Főiskola oktatója, a gyermekvédelmi szakképzés vezetője

A videón szerepel:

Ungvári Csaba - moderátor, A Pünkösdi Teológiai Főiskola rektorhelyettese, főiskolai docens; Farkas Júlia - A Pünkösdi Teológiai Főiskola oktatója (gyermekvédelem, családkonzultáció,  logoterápia); Göntér Mónika - A Pünkösdi Teológiai Főiskola mestertanára, Coaching tanszék vezetője; Szabó Gabriella - A Pünkösdi Teológiai Főiskola oktatója, a gyermekvédelmi szakképzés vezetője

A Chicago stílusú hivatkozásokat az alábbi formátumban javasoljuk használni:

1. Hivatkozás az egész hírlevélre (weboldalként):

   • Bullying hírek. 2025. „A Pünkösdi Teológiai Főiskola online kiadványa.” Hozzáférés: [dátum]. https://bullyinghirek.ptf.hu.

2. Hivatkozás egy konkrét cikkre a hírlevélből:

   • Szerző(k) neve. 2025. „Cikk címe.” Bullying hírek: A Pünkösdi Teológiai Főiskola online kiadványa, [szám/kiadás hónapja]. Hozzáférés: [dátum]. https://bullyinghirek.ptf.hu

Példa: Kovács, Anna. 2025. „Tanári stratégiák a bullying ellen.” Bullying hírek: A Pünkösdi Teológiai Főiskola online kiadványa, januári szám. Hozzáférés: 2025. január 31. https://bullyinghirek.ptf.hu/cikk1.