Kedves Kolléga!
Köszönjük az egész tanéven át tartó érdeklődést, a leveleket, az írásokat. Hírlevelünk a tanévhez kapcsolódik, a szemeszterek aktív hónapjaihoz, és a májusban kezdődő vizsgaidőszakban mi is elküldjük a 2024/25-ös tanévhez kapcsolódó utolsó hírlevet. Az őszi hírlevél előkészítése azonban folytatódik, örülünk annak, ha továbbra is kapunk anyagokat a jó gyakorlatokról, tapasztalatokról, új könyvekről, bullying cikkekről.
Szeretettel gondolunk rátok, és reméljük hogy viszitek tovább a tudást az iskolákba, óvodákba... Fontos azt tudnunk, hogy van értelme, van kinek dolgozni a hírlevéllel.
❤️ Júlia és Gabriella
5. rész
Az iskolai dolgozók és a szülők után most arra is nézzünk néhány példát, hogy maguk a diákok és közösségeik mit tehetnek a bullying és cyberbullying megelőzése és kezelése érdekében.
Lássunk a megelőzésre néhány egyéni lehetőséget. A bántalmazók gyakran kötnek bele magányos vagy magányosnak tűnő emberekbe. Ezért a fiatal ügyeljen rá, hogy ne szoruljon a közösségekben perifériára, ápolja társas kapcsolatait, figyeljen rá, hogy a közösségében legyen valaki, akivel el tud beszélgetni, akihez tud fordulni kérdés vagy kérés esetén.
A fiatal akár tervezett módon is növelheti önbizalmát, kiteljesedhet és változtathat saját megítélésén. Ennek céljából belefoghat számtalan tevékenységekbe, mint például a sportolás, a zenélés, a festés, a kötés, a varrás vagy a barkácsolás. Ezekkel elismerést válthat ki a többiekből.
Az (egyre jobban terjedő) online bántalmazás megelőzésére is vannak lehetőségek. Például, hogy az érintettek nem adnak közzé személyes adatokat, személyes információkat, titkaikat, intim képeket és videófelvételeket. Nem állnak szóba mindenkivel, aki fel kívánja venni velük a kapcsolatot, csak a barátaikkal és ismerőseikkel csevegnek. Az lenne a helyénvaló, ha azokban az esetekben, amikor bántó vagy megalázó tartalmak jutnak el hozzájuk, akkor azokat törlik vagy blokkolják, nem küldik tovább senkinek.
Bár furcsának tűnhet, a szakirodalom szerint fel is lehet készülni a kellemetlen megjegyzésekre. A barátok egymás között gyakorolhatják a beszólásokra való reagálást, hogy éles helyzetben az jobban menjen.
Az egyéneken túl a diákok csoportjainak is nagy szerepük van. Első és legfontosabb feladatuk, hogy a csoporttagok legyőzzék a közönyösségüket. A bántalmazott mellé állhatnak, védelmük alá vehetik a bullying áldozatait. Ne fogadják el, hogy ez a jelenség előfordulhat a közösségükben. Ha nem akarják vagy nem merik felvállalni a védelmező szerepét, akkor annyit mindenképpen tehetnek, hogy jelentik a bántalmazást. Valószínűleg hamarabb és többet tudnak az esetekről, mint a tanárok vagy az iskolavezetés, mert a sértettek leggyakrabban egy másik diákhoz fordulnak problémáikkal.
A csoporton belül megoldást hozhat egy kortárs mentor segítsége is, akit korábban már felkészítettek az áldozatok támogatására, így tudja, mit tehet, és kihez kell fordulnia.
Záró gondolat:
Ha nem sikerült megelőznöd a bullying kialakulását, akkor se törődj bele helyzetedbe, mert mindig van megoldás, mindig van egy segítő kéz!
Felhasznált irodalom:
UNICEF - Iskolai Bántalmazás Elleni Kézikönyv
4. rész
...máshogy beszélnek a bullyingról a különböző országokban?
Ugyancsak feltűnő jelenség, ahogy a bullying közbeszédben való használata országonként élesen eltér, jellemzően nagyban függ az adott kultúra erőszakról alkotott felfogásától (Smorti, Menesini és K. Smith, 2003). Egy 2014-ben megjelent, 30-55 éves szülők részvételével öt országban (Olaszország, Spanyolország, Portugália, Anglia és Japán) a bullying köznyelvben való használatát vizsgáló nemzetközi összehasonlító kutatás az egyes országok között eltérő szóhasználatot és érzékenységet figyelt meg a bullying kapcsán. A tanulmány kiemeli a nyelvi és kulturális különbségek fontosságát a zaklatás vizsgálatában, különösen az országok közötti összehasonlításoknál. A kutatás arra is rámutat, hogy az egyes országokban a szóhasználat különféle szempontokat emel ki, ami befolyásolhatja a zaklatási esetek jelentéseit és a beavatkozási stratégiákat.
...bántalmazás, ha a szülő azt mondja, „Bárcsak meg se születtél volna”
Magyarországon hasonló köznyelvi bullying-értelmezést vizsgáló tanulmány még nem született, így pusztán az UNICEF 2016-os 7.000 felnőtt által kitölött online kérdőíves felmérése (Pintér és Tóth, 2017) lehet némileg árulkodó bullying köztudatbéli megítélését illetőleg. Bár a válaszadók 83%-a tudatában volt annak, hogy hazánk ratifikálta az ENSZ gyermekjogi egyezményét, ennek ellenére a pofont és a gyermek bezárását a válaszadók 16, illetve 9%-a nem tartja bántalmazásnak. A válaszadók 6%-a szerint nem számít pszichés bántalmazásnak az, ha szülőként azt mondja a gyermekének: „Bárcsak meg se születtél volna”. Minden harmadik válaszadó nem véli problémásnak, ha rákiabál a gyermekére. A gyermek nyilvános megszégyenítése kapcsán minden nyolcadik megkérdezett azt válaszolta, hogy az nem minősül gyermekbántalmazásnak (Pintér és Tóth, 2017).
Hazánkban tovább nehezíti a fogalom köztudatbéli tisztázatlanságát, hogy a bullying prevenció nincs beépülve az iskolák mindennapjaiba, az csupán programok és projektek formájában valósul meg (Jármi, 2019), így gyakran még maguk az oktatók sem találkoznak a fogalom pontos jelentésével (Buda, 2015).
Felhasznált irodalom:
1. Buda Mariann (2015): Az iskolai zaklatás. Debreceni Egyetemi Kiadó.
2. Dóczi-Vámos Gabriella (2016): Az iskolai erőszak és zaklatás megelőzésére és visszaszorítására irányuló beavatkozási programok metaelemzése. Neveléstudomány 2016/2.
3. Dóczi-Vámos Gabriella (2017): Az iskolai agresszió fogalmi köre – egy lehetséges rendszerezés. Neveléstudomány. 5. évf. 4. sz.
4. Gerő Márton, Hajdu Gábor (2009): Iskolai veszélyek. Budapest: Oktatási Jogok Biztosának Hivatala.
5. Jármi Éva (2019): Az iskolai bántalmazás (bullying) megelőzése. In. Educatio 28 (3), pp. 528–540
6. Mihály Orsolya. (2009): Az első osztályos olvasókönyvek olvasmányainak világképe és értékszemlélete. Educatio 18. évf. 4. sz.
7. Nahalka István (2022): Közoktatás-politika 2018–2022. Educatio, 31 (1), (pp.:14–29)
8. Pintér Ádám, Tóth Judit Nikoletta (2017): A bántalmazott gyermekek – Gyermekjogok és gyermekbántalmazás. Statisztikai Szemle, 95 (8–9).
9. Smorti A., Menesini E., Smith P. K. (2003): Parents' definitions of children's bullying in a five-country comparison. Journal of cross-cultural Psychology 34 (4), 417-432
10. Tihanyi Katalin (2020): Iskolai zaklatás és kirekesztés – Szakemberek tapasztalatai a 2019/2020-as tanévben. Budapest: Háttér Társaság.
11. Vaillancourt D., McDougall P., Hymel S., Krygsman A., Miller J. L., Stiver K., Davis C. (2008): Bullying: Are Researchers and Children/Youth Talking about the Same Thing? International Journal of Behavioral Development 32(6):486-495
Kedves Kolléga!
Ebben a bullying hírlevélben egy teljesen friss kiadványról írok: pár hónapja jelent meg Kulcsár Gabriella "Bullying és cyberbullying" könyve. Immár a második olyan könyve a szerzőnek, ami iskolához és erőszakhoz kapcsolódik. A februári híradásunkban olvashatod (mivel a Bullying Hírek már honlap formában van, visszakereshető) az "Iskolai ámokfutások" könyvet, amiben már képet kaphattunk a bullying rendszerbe helyezéséről. Valamint arról is, hogyan tud a bullying átfordulni ámokfutásba, ami egy olyan aspektus, amiről még nem tudósítottunk benneteket, hiszen hazánkban nem jelent olyan gyakori problémát, mint ahogyan azzal az amerikai filmekben találkozunk. Dr. Kulcsár Gabriella jogász és pszichológus, a Pécsi Tudományegyetem kutatója. Új könyvének kék borítóján a Bullying és cyberbullying főcím alatt a "Hogyan előzzük meg és kezeljük az iskolai kortársbántalmazást?" alcím látható. Az iskola épületéhez vezető lépcsőfokokra 5 szó vagy kifejezés került, ezek mindegyike kulcsfogalom a bullying iskolai megelőzésében és kezelésében.
elfogadás
együttérzés
kommunikáció
kapcsolatteremtés
felelősségvállalás
békés, biztonságos közösség
Mindezek után kiemelek néhány kulcsfontosságú kérdést, amiről érdemes lehet elgondolkodni szakmai körökben is:
Miért bántják egymást a gyerekek?
A zaklatás sok esetben nem csupán egyéni konfliktus, hanem egy összetett, rendszerszintű probléma, amelyet csoportdinamikák, a társas kapcsolatokban megjelenő hierarchiák és a közösség normái is formálnak. A gyerekek közötti agresszió gyakran az empátia hiányára és a társas elvárásokra vezethető vissza, amelyek megerősítik az áldozatok kiszolgáltatottságát.
Romlott vagy javult a mai fiatalok helyzete?
Az online világ megjelenésével az iskolai zaklatás új formákat öltött. A cyberbullying, amelyet a digitális tér anonimitása és határtalansága jellemez, gyakran súlyosbítja az áldozatok helyzetét. Bár egyre több prevenciós program érhető el, a gyerekek biztonságérzete még mindig sok helyen hiányos.
Milyen változásokat hozott az online világ megjelenése?
Az internet nemcsak kiterjesztette a zaklatás terét, hanem állandóvá tette azt. A közösségi média platformokon keresztül az áldozatoknak nincs menedékük; a bullying átlépi az iskolai falakat, és az otthoni környezetet is elérheti.
Hol húzódik a határ a hétköznapi konfliktus és a bullying között?
A bullyingot az ismétlődés, a szándékosság és az erőegyensúly hiánya különbözteti meg a hétköznapi konfliktusoktól. Míg egy nézeteltérés gyakran megoldható, a bullying rendszerszintű beavatkozást igényel.
Önmagában miért nem elegendő segítség az áldozat számára, ha a régóta tartó bullying helyzetet sikerül leállítanunk?
Mivel a zaklatás hosszú távú érzelmi és pszichológiai károkat okozhat, az áldozatok gyakran további támogatást igényelnek. Az önértékelés helyreállítása és a biztonságérzet visszaállítása célzott pszichológiai és közösségi beavatkozásokat igényel.
Mit tehet az iskola azért, hogy a bántalmazásos esetek száma csökkenjen, és a gyerekek biztonságérzete növekedjen?
Az iskolák szerepe kulcsfontosságú. Prevenciós programok, támogató pedagógusi hozzáállás és rendszerszintű protokollok alkalmazása jelenthet megoldást. A tanárok empátiája és szakmai képzettsége meghatározza a zaklatás kezelésének sikerességét.
Mi a megfelelő reakció a szülő részéről, ha a gyereke bullying helyzetben válik érintetté?
A szülők támogatása és együttműködése az iskolával alapvető fontosságú. A nyílt kommunikáció és az érzelmi támogatás, valamint a helyzet gyors jelzése segítheti az érintett gyereket a helyzet feldolgozásában.
És mit tehetnek a diákok?
A diákok szerepe a bullying dinamikájában nem elhanyagolható. A támogató kortárs kapcsolatok, az empátia és a csoportnyomás elleni kiállás hatékonyan csökkentheti a bullying előfordulását.
...mit tenne Jézus?
Keresztényként gyakran elhangzó kérdés ez akár felnőttek, akár gyermekek felé egy-egy nehéznek látszó vagy döntést kívánó helyzetben. A bullying kapcsán fontos lenne ezt a kérdést megvizsgálnunk egy kicsit talán másként, mint eddig tettük. Teológus vagyok, 28 évig hitoktatóként is szolgáltam és mondhatom, hogy a hitoktatás és gyermeknevelés fő fókusza a szeretetteljes, engedelmes, szelíd, alázatos, türelmes, jóságos, segítőkész, sőt egyenesen önfeláldozó, szenvedést elhordozó, önmagáért bosszú nem álló emberkép.
...keresztény pedagógusként, szülőként hozzájárulunk ahhoz, hogy a gyerekeket az áldozatszerep felé orientáljuk?
A PTF-en már második félév során veszek részt Az iskolai zaklatás c. szabadon választott tárgy óráin. Nagyon fontos és hasznos ismeretekre tettem szert, gyakorlatorientált feladatokat oldottunk meg, néhány könyvet is elolvastam a témához kapcsolódóan, és bennem a hónapok során egyre erősebb lett a kérdés: mi, keresztény szülők, pedagógusok mennyiben járulunk hozzá nevelésünk, oktatásunk során ahhoz, hogy gyermekeinket vagy a ránk bízott tanulókat az áldozatszerep felé orientáljuk. Vajon nem adunk-e díszletet, hátteret a drámai cselekménynek a zaklatás színpadán? [Coloroso, 2020, 30. o.] Természetesen a kérdés megválaszolása egy szélesebb kutatás eredménye lehetne, így erre most nem vállalkozom, csak felvetek néhány kérdést és ráirányítom a figyelmet a szentírási történeteknek, bibliai igéknek, zsidó-keresztény kultúra hagyományainak ilyen irányú megvizsgálására és értelmezési lehetőségeire.
Elsőként mindenképpen a kereszténység központi gondolata, Krisztus személye és kereszthalálával bemutatott áldozata kerül elénk. A legismertebb ige, melyet már a tipegő gyerekek előtt is ismételgetünk, így szól: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
...beavatkozunk, ha valakit ártatlanul bántanak?
Mit érthetünk meg ebből, ha kicsit mögéje nézünk? Isten az irántunk való szeretetét úgy mutatta meg, hogy az Egyetlenjét kiszolgáltatta az agresszív, gyűlölködő tömegnek, akik megkötözték, megkorbácsolták, elhurcolták, kigúnyolták, halálos sebeket ejtettek rajta (hiszen a keresztre feszítést egy visszafordíthatatlan kivégzési módként ismerjük), majd magára hagyták őt. Kiközösítették, a városon kívül lett megfeszítve, a barátai szemlélőként voltak jelen, nem avatkoztak be, nem védték meg, nem szólaltak fel mellette, nem igazolták ártatlanságát, sőt legvégül az Atya maga is elfordult tőle, és a Názáreti Jézus, az Emberfia így kiált fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) – Húsvéthoz közeledve írom ezeket a sorokat, és a sok-sok bántalmazott gyermek nevében kérdezem én is: szülők, tanárok, osztálytársak! Rendben van ez így, hogy olyan kevesen szólalnak fel az ártatlan bántalmazottak érdekében?
Tisztában vagyok vele, hogy Jézus halála nem vethető össze egy átlagos ember bántalmazásával, hiszen ennek üdvtörténeti vonatkozása van, hívő emberként a legfontosabb hittétel, hogy hiszünk Jézus Krisztus váltsághalálának bűnt eltörlő erejében, és ránk vonatkozó áldásaiban (1Jn 1,7: „…Jézusnak, az Ő fiának vére megtisztít minket minden bűntől”). A téma szempontjából én most azt a kérdést vetem fel, hogy azok a gyerekek, akik évente több alkalommal is hallják ezt a történetet, mennyire gondolják úgy, hogy nekik is tűrni kell a bántalmazást, hiszen Jézus is eltűrt mindent egy nemes cél érdekében; és vajon mennyire követik ezek a gyerekek a saját életükben azt a példát, amit a tanítványok részéről tapasztalnak: nem avatkozunk be, amikor a barátunkat ártatlanul bántalmazzák, mert félünk a következményektől?
A húsvét minden évben arról beszél nekünk, hogy nem a szenvedésé az utolsó szó, ahogyan Jézus életének sem a Nagypéntek a végállomása [Schlink, 1997, 153. o.], harmadnapon a szenvedés értelmet nyert, a könnyek felszáradtak, a szomorúság örömre vált. Jó lenne, ha így lenne ma is: felnyílna szemünk a lényeg (az értelem) meglátására és félelem nélkül tudnánk cselekedni a jó cél érdekében, ki tudnánk állni a szenvedők védelmében.
Felhasznált irodalmak:
Coloroso, Barbara. Zaklatók, áldozatok, szemlélők. Fordította: J. Füstös Erika. Budapest: Harmat, 2020.
Schlink, Basilea. Fájdalmak Férfia. Budapest: Magánkiadás. 1997.
Szentírási idézetek a 2014-es Revidiált Újfordítású Bibliából származnak
Amikor Göntér Mónikával és Farkas Júliával elkezdtük írni a Megoldásfókusz és értelemkeresés az iskolai zaklatás kezelésében című könyvet, az volt a célunk, hogy gyakorlati útmutatást nyújtsunk pedagógusoknak, gyermekvédelmi szakembereknek és szülőknek egyaránt. Mivel a bullying napjaink egyik legsúlyosabb gyermekvédelmi problémája, ami nem oldható meg csupán az iskolai szakemberek beavatkozásával, szükséges a gyermekvédelmi rendszer különböző szereplői – szociális munkások, pedagógusok és pszichológusok – együttműködése. Amikor egy szakember bullying esettel találkozik, mérlegelnie kell, hogy vannak-e a jelzőrendszerhez köthető feladati és ha vannak, melyek ezek.
...mi az a jelzőrendszer?
A gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer Magyarországon egy együttműködési rendszer az egészségügyi és oktatási intézmények és különböző hatóságok között, amelynek célja a gyermekek veszélyeztetettségének korai felismerése és kezelése. Ennek a rendszernek az alapvető feladata, hogy megvédje a kiskorúakat az elhanyagolástól, bántalmazástól, kizsákmányolástól és minden olyan helyzettől, amely károsan befolyásolja testi, lelki, értelmi vagy erkölcsi fejlődésüket.
...tanárként, pszichológusként, kell jeleznem?
A rendszer tagjai közé tartoznak többek között az egészségügyi szolgáltatók (pl. orvosok, védőnők), a köznevelési intézmények (pl. óvónők, tanárok, pszichológusok), szociális és gyermekjóléti szolgáltatók, valamint a rendőrség, az ügyészség és a bíróság is. Ezen intézmények és szakemberek számára a veszélyeztetettség észlelése esetén a jelzés megtétele törvényi kötelezettség. Veszélyeztetést észlelése esetén a jelzőrendszer tagjai kötelesek azt haladéktalanul jelezni az illetékes családsegítő szolgálat felé. Súlyos veszélyeztető eset, ha a gyerek úgy érkezik iskolába, hogy bántalmazás nyomai láthatók rajta, vagy óvodás gyereket egyedül hagynak a lakásban. Természetesen jelzéssel élhet bármely állampolgár, nemcsak jelzőrendszeri tag. Amennyiben a jelzőrendszeri tag elmulasztja a jelzési kötelezettségét, vagy nem működik együtt más szakemberekkel, akkor fegyelmi eljárást kezdeményezhet ellene a munkáltatója és a büntetőjogi felelőssége is felmerül. Éppen ezért a szakemberek összehangolt munkája nemcsak alapvető, hanem „A gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról” szóló 1997. évi XXXI. törvény kötelezővé is teszi (Gyvt. 17. § (3)).
Az áprilisi hírlevél szerzői:
dr. Batár Levente - Az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium Általános Iskola és Kollégium; Helmeczi Attila - ELTE-TÁTK Szociológia Doktori Iskola; Farkas Júlia - Pünkösdi Teológiai Főiskola Pasztorálpszichológiai Tanszék; Szabó Gabriella - Pünkösdi Teológiai Főiskola Pasztorálpszichológiai Tanszék; Bozóné Csernus Emőke Pünkösdi Teológiai Főiskola Pasztorálpszichológiai Tanszék
A Chicago stílusú hivatkozásokat az alábbi formátumban javasoljuk használni:
Hivatkozás az egész hírlevélre (weboldalként):
Bullying hírek. 2025. „A Pünkösdi Teológiai Főiskola online kiadványa.” Hozzáférés: [dátum]. https://bullyinghirek.ptf.hu.
Hivatkozás egy konkrét cikkre a hírlevélből:
Szerző(k) neve. 2025. „Cikk címe.” Bullying hírek: A Pünkösdi Teológiai Főiskola online kiadványa, [szám/kiadás hónapja]. Hozzáférés: [dátum]. https://bullyinghirek.ptf.hu
Példa: Kovács, Anna. 2025. „Tanári stratégiák a bullying ellen.” Bullying hírek: A Pünkösdi Teológiai Főiskola online kiadványa, januári szám. Hozzáférés: 2025. január 31. https://bullyinghirek.ptf.hu/cikk1.