"NEM OKÉ"

"NEM OKÉ" 

A Zaklatás Elleni Küzdelem Fontossága

Néha különös egybeesések történnek. Nyáron részt vettem a Pünkösdi Teológiai Főiskolán a Pasztorálpszichológiai tanulmányok első kötetének bemutatóján. A könyvben az egyén sebezhetőségéről írtam a bullying kontextusában, és arról, milyen fontos időben felismernünk, ha egy gyermeket zaklatnak – hiszen ez a fájdalom és feszültség nem áll meg az áldozatnál. Továbbgyűrűzhet az agresszió, károsítva a közösségeket, a családot, az iskolát és még a gyülekezeteket is.

Arról is szó esett, hogy milyen veszélyesek a diszfunkcionális közösségek, ahol a feszültségek levezetése gyakran zaklatásban nyilvánul meg. Ez olyan légkört teremt, amely támogatja a bántalmazó viselkedést. Ezért hangsúlyoztam, hogy mindannyiunk felelőssége fellépni az iskolai és óvodai zaklatás ellen. A jelenséget nem csupán egyéni problémaként, hanem rendszerszintű kérdésként kell kezelnünk.

Aznap hazafelé, a 3-as metrón zakatolt bennem egy furcsa gondolat: „Nem oké... Nem oké, nem oké, nem oké.” Nem értettem, honnan jön ez a kifejezés, míg meg nem láttam egy plakátot:
„Nem oké, ha csúfolnak.
Nem oké, ha kiközösítenek.
Nem oké, ha piszkálnak.
Jogod van a biztonsághoz, nem kell elviselned a bántást.”

A plakát alján pedig ott állt: „Kérj segítséget a KÉK vonalon…”

Ez a plakát tovább erősítette bennem, hogy valóban nem oké, ha zaklatnak. Azóta rengeteg történetet hallottam szülőktől, pedagógusoktól és áldozatoktól egyaránt. Egy önismereti csoportban például egy anya zokogva mesélte, hogy a negyedikes fiát rendszeresen a falhoz vágta egy idősebb fiú. A csoport tagjai egyetértettek: „Nem oké, nem hagyhatod!” – de senki nem tudta, mit lehetne tenni. Az év során több tragédiáról is értesültünk: vétlen gyerekek követtek el öngyilkosságot, mert nem bírták tovább elviselni a zaklatást.

Most, december elején, újra jelentkezünk az aktuális hírlevelünkkel, és láthatjátok, hogy a bullying kezelésének és prevenciójának kérdése az egész éves munkánkban fókuszban maradt. A kollégáimmal a PTF-en folytatjuk a kutatásainkat, tanulmányokat írunk, és segítjük azokat, akik szülőként vagy pedagógusként próbálnak szembenézni ezzel a kihívással.

A bullying-hírlevelet ezért indítottuk el 2024 májusában. Célunk továbbra is, hogy minél több helyre eljusson a gondolat folytatása: ha nem oké, akkor tennünk kell. Ahhoz azonban, hogy valóban változást érjünk el, nemcsak elhatározásra, hanem ismeretekre is szükség van – arról, hogyan és mit tegyünk.

Csatlakozz a küzdelemhez!
December az év végi összegzések és új tervek időszaka. Tedd meg az első lépést, hogy 2025-öt biztonságosabb és támogatóbb közösségek felépítésével kezdhessük! Ismerd meg a szükséges lépéseket, és tegyünk közösen azért, hogy a „nem oké” ne csak egy gondolat, hanem cselekvés legyen.

Mert valóban: nem oké, ha zaklatnak.

Farkas Júlia

A bullying megelőzése és kezelése – Iskolai szinten

A cikksorozat előző részében áttekintettünk néhány alapkérdést a bullyinggal kapcsolatban. Ezúttal arra térünk ki, milyen iskolai szintű prevenciós és intervenciós programok léteznek és ezeket mi jellemzi.

A szakirodalmat áttekintve megállapítható, hogy számos rendszerszintű, az egész iskolát érintő bullying prevenciós és intervenciós program létezik, és ezek közül hármat be is mutatunk részletesebben.

A KiVa programot a Turkui Egyetemen dolgoztak ki, és hatékonyságát egy nagymintás, tudományosan megalapozott módszerrel bizonyították. Finnországban a KiVa program igen népszerű: az ország összes állami általános iskolájának 90%-a van a programot megvalósító iskolaként nyilvántartva. A kutatások szerint a program alkalmazása csökkenti a bántalmazási esetek számát, és az áldozattá válás több formáját is befolyásolja, beleértve a verbális, kapcsolati, fizikai és internetes bántalmazást is. Ezen kívül az érintettek arról is beszámoltak, hogy pozitív hatást gyakorolt az iskola diákok általi megítélésére, a tanulási motivációra és az iskolai teljesítményre is.

A Békés Iskolák programot a pszichológusként dolgozó Horgász Csaba ismertette meg Magyarországon 2006-ban, amikor az iskolákban tapasztalt erőszak-jelenségekre keresett megoldást, és rátalált Stuart W. Twemlow és Frank C. Sacco programjára. A program hosszú távú megoldást jelenthet az agresszió megelőzésére, illetve, az iskolai konfliktusok békés rendezésének elsajátítására. A szemlélet lényege, hogy az iskolában keletkező agresszív megnyilvánulásokat és bántalmazást az iskola légköréből, az egész iskolára kiterjedő kapcsolati rendszerek sajátosságaiból vezeti le. Eszerint, minden bántalmazás három szerep kölcsönös meglétét és egymásra hatását feltételezi: minden bántalmazáshoz bántalmazóra, áldozatra és szemlélő közönségre van szükség. A szemlélet legfontosabb eleme annak felismerése, hogy a bántalmazás kimenetelét a szemlélők hozzáállása határozza meg. Ők azok, akik uszítással, vagy passzív bámészkodással jóváhagyják és felerősítik a bántalmazást, és hozzájárulnak annak negatív kimeneteléhez. De rajtuk múlik az is, hogy aktív beavatkozásukkal, a bántalmazó magatartás elutasításával és az áldozat védelmezésével megakadályozzák vagy elejét veszik-e a bántalmazásnak.

Az ENABLE (European Network Against Bullying in Learning and Leisure Environments) célja, hogy a szociális és érzelmi készségek fejlesztésével, valamint a kortárs segítés hangsúlyozásával előzze meg az iskolai bántalmazást. Az ENABLE-t alkalmazó tanárok a program keretében megtartandó iskolai foglalkozásokon változatos munkaformákat és oktatási módszereket alkalmazhatnak, miközben nem kell jelentősen eltérniük a hagyományos óravezetéstől. Munkájukat segédanyagok – filmek, képek és alkalmanként ppt-k, illetve a tanári és szülői kézikönyv, részletes óravázlatok, további gyakorlatjavaslatok – is segítik. Itt is központi gondolat a bántalmazó-áldozat-szemlélő szerepkörök megléte, a potenciális szemlélők védelmezővé válása, és a szociális készségek általános fejlesztése. Kétféle tematika áll rendelkezésre a programban: az ún. SEL modul (Social Emotional Learning, társas-érzelmi készségek fejlesztése) és az AB (anti-bullying, bullyingellenes) modul. Előbbit olyan közösségeknek ajánlják, ahol súlyos bullying van az osztályban és várhatóan nagy a résztvevők ellenállása, utóbbit abban az esetben, ha van előzetes tapasztalat vagy fogékonyság szenzitív témák explicit feldolgozására.

Az egyes iskoláknak azt kell eldönteniük, az ő rendszerükbe melyik illeszkedne bele a legjobban.

Felhasznált irodalom:

1. http://www.gulner.sulinet.hu/20081016bkonf_ea_Julia.htm 

2. http://sokszinusegoktatas.hu/hirek/hosszu-tavu-iskolai-programok-bullying-ellen

3. Conflict Management, Emotional Intelligence and Bullying Prevention című angol nyelvű, Erasmus+ pályázat keretében megismert pedagógus-továbbképzés tananyaga

Az online iskolai zaklatás a deepfake segítségével

A cyberbullying egy manapság már egyre többet hallott kifejezés, azonban mikor meghalljuk ezt a szót, valószínűleg rögtön a sértő üzenetek, kitiltás az osztálycsoportból, és hasonló szituációk jutnak eszünkbe. Azonban, ahogy minden más, a technika is fejlődik, és egyre több, rendeltetésszerű használat mellett hasznos dolgot fejlesztenek ki. Az egyik ilyen a mesterséges intelligencia, mely az élet számos területén tud segítséget nyújtani, ráadásul segítségével időt is spórolhatunk, hiszen nem kell órákon keresztül keresgetni egy adott kérdésre a választ, elég feltenni az A.I.-nak, és rögtön meg is válaszolja nekünk azt. Ellenben, ahogy a többi, rengeteg pozitív tulajdonsággal rendelkező dolgot, ezt is lehet negatív célokra használni.

A mesterséges intelligencia elterjedése a diákok körében számos veszélyt hordoz magában, hiszen egy eszköze lehet az iskolai zaklatásnak. Ennek alapja a nagyon valósághű ábrázolás, valamint közrejátszanak a cyberbullying jellemzői is, mint az anonimitás, illetve az, hogy tulajdonképpen bárki számára elérhetővé válik az adott tartalom.

A deepfake eszközei lehetnek már a gyerekek számára az arccserélő alkalmazások (például Snapchat), amelyek számos bonyodalmat tudnak okozni a későbbiekben. Erre egy példa egy nemrég történt eset, mikor egy angliai kislányról a Snapchat-en deepfake tartalmak jelentek meg. Az eset alapján láthatjuk, hogy már a tizenévesek sincsenek biztonságban, hiszen róluk is éppúgy készülhet ilyen tartalom, mint egy felnőttről (például politikai célok). Ugyan ez még nem feltétlenül jellemző megjelenési formája az iskolai online zaklatásnak, úgy vélem éveken belül nagyobb gondot fog jelenteni, hiszen ez az eddigi típusoknál is nagyobb kárt tud okozni az áldozatnak. Ezt érthetjük például a jóhírnevét vagy a méltóságát illetően is.

Mindez megelőzhető akkor, ha a gyerekeket megtanítjuk a mesterséges intelligencia megfelelő használatára, mivel az elektronikus eszközök tiltása az iskolában nem jelent megoldást. Ezeken túlmenően fontos a rendszeres szülői ellenőrzés, a megfelelő kapcsolat szülő és gyermek között, amely a zaklatás minden szereplője esetében kiemelendő tényező mind a prevenció, mind a folyamatos bántalmazás megszakítása szempontjából.

Tehát elmondható, hogy a mesterséges intelligencia térnyerését nem lehet megakadályozni, így az egyre több emberhez fog eljutni, akik vagy pozitív, vagy negatív célokra használják. Mindez a fiatalabb korosztályt is érinti, akik akár az online zaklatás egy formájaként is felhasználhatják, hatalmas károkat okozva ezzel az áldozatnak a deepfake és az internet tulajdonságai miatt.

Felhasznált irodalom:

1. Nagy Szilvia: Internetes zaklatás https://www.academia.edu/40103969/Internetes_zaklat%C3%A1s

2. Gosztonyi Gergely–Lendvai Gergely (2024): Deepfake és dezinformáció Mit tehet a jog a mélyhamisítással készített álhírek ellen? Médiakutató, 2024. tavasz XXV. évf. 1. szám, 41-49. o. https://mediakutato.hu/cikk/2024_01_tavasz/03_deepfake_dezinformacio_jog.pdf

3. https://www.bbc.com/news/articles/ckvgezk74kgo.amp

4. Domonkos Katalin: Cyberbullying: Zaklatás elektronikus eszközök használatával. Alkalmazott Pszichológia. 2014/1, 14(1) http://ap.elte.hu/wp-content/uploads/2014/05/APA_2014_1_Domonkos.pdf

5. Barbara Coloroso: Bullying – Zaklatók, áldozatok, szemlélők, Budapest, Harmat Kiadó, 2020.

Békés Iskolák program Magyarországon

A hazánkban a diákok közel háromnegyede által megtapasztalt (Gerő, 2009) bullying jelenségének kiküszöbölésére az Egyesült Államok, Jamaica, és Ausztrália mellett 2006-óta hazánkban is több intézményben működik a Békés Iskolák program, amely az egyéb iskolai erőszakkal szemben létrejött kezdeményezésekhez hasonlóan (pl. a finn KiVa program hazai adaptációja vagy az ENABLE program) rendszerszintű beavatkozást céloz a programba bekapcsolódó intézményekben (Jármi, 2019), vagyis az iskolák teljes közösségénél kíván változást elérni a bántalmazás minden formájának elutasítása 3 és a szemlélők (legfőképpen a tanárok és a diákok) bullyingal szembeni mozgósítása révén az áldozat védelmére kelve (Jármi, 2019). A program jellegzetessége, hogy (szemben a hazai iskolákra jellemző büntetés-jutalmazás módszerével) az alulról szerveződő önkéntességen alapul az iskola belső erőforrásainak mozgósítása által, ugyanis kész programok helyett tájékoztató előadások és képzések során kívánja elérni az iskolákban a szemléletváltást, egy bántalmazásellenes pszichés beállítódás kialakítását az iskolai dolgozókban és a diákokban egyszerre, miközben szakmai támogatást ad az azokban dolgozó tanároknak, igazgatónak, és pszichológusnak, akik egymással együttműködve alakítják ki az igényeikhez és lehetőségeihez legjobban illeszkedő módszertant (Jármi, 2019).

Különösen fontos vizsgálni ennek a programnak az adott országbeli eredményességét, mert egzakt módszertan híján annak sikeres megvalósulása nagyban függ az adott ország oktatási rendszerétől, valamint a program egyes országokbéli sikertelensége elképzelhető, hogy részben vagy egészben az adott ország oktatási rendszerének hiányosságából fakad.

A program hazai megvalósításának eredményességét azonban eddig semmilyen kutatás nem vizsgálta, továbbá az is kérdéses lehet, hogy a program - céljainak megfelelően - valóban sikeres-e a bullying rejtettebb, indirektebb formáival szemben, mint például a verbális zaklatás, a kiközösítés, a megszégyenítés, vagy a cyberbullying, azokat egyáltalán bullying-nek minősíti-e. A program megvalósulásának esetleges sikertelensége közvetve utalhat annak a hazai iskolarendszernek a hiányosságaira, melynek a vizsgált intézmények is a részei – ebben az esetben hangsúlyozandó, hogy még egy bullying-ellenes program sem volt képes megfelelő módon felszámolni az iskolai zaklatás jelenségét.

Felhasznált Irodalom

1. Gerő Márton, Hajdu Gábor (2009): Iskolai veszélyek. Budapest: Oktatási Jogok Biztosának Hivatala.

2. Jármi Éva (2019): Az iskolai bántalmazás (bullying) megelőzése. In. Educatio 28 (3), pp. 528–540