A bullying prevencióról

Beköszöntő

Kedves Kolléga!

Hírlevelünk átalakult és egy honlapon tesszük közzé az írásokat. Így könnyebben tudjátok visszakeresni az előző tartalmakat.
A levelezést Szabó Gabriella kollégánk vállalta. Ha szeretnél nekünk visszajelzést írni vagy cikket megjelentetni, akkor ide írj: bullyinghirlevel@ptf.hu  
Az eddigi hírlevelekben sokféle aspektusát érintettük a bullying témájának: könyvekről, speciális helyzetekről és megoldásokról írtunk. Ugyanakkor eddig még nem fordítottunk külön figyelmet a bullying prevenciójának jelentőségére. Pedig minden a megelőzéssel kezdődik. A család, mint mikrorendszer, alapvető szerepet játszik ebben: védőfaktorként, oltalmazó közegként és támogató erőként képes lehet megakadályozni, hogy a gyerek áldozattá, zaklatóvá, vagy passzív szemlélővé váljon.

Sok erőt és áldást kívánunk a  2024/25-ös tanév második félévére! 🥰

A szerkesztők: 

Júlia ✍️ és Gabriella  ✍️

• Kedves Betti, legutóbb egy konferencián találkoztunk.😊 Ott is az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek problémáira világítottál rá. 👍A közönség számára is érdekes volt, hogy amikor valakinél megjelenik egy “másság”, akkor az érinti a teljes életét. Az autizmus kapcsán az egyik kulcsfogalom a “pervazív zavar”, ami azt jelenti, hogy mindent áthat. Mondanál egy pár szót erről, hiszen egy gyermekvédelemben dolgozó szakembernek fontos  az a tudás, amit  te gyógypedagógusként és autizmus kutatóként átadsz nekünk.

Köszönöm a kérdést. Számomra nagyon fontos volt a PEME konferenciáján az, hogy a résztvevők különböző területekről érkeztek, és így mindenki a saját “batyuját” magával hozva osztotta meg a többiekkel legnagyobb kincsét, a tudását. Azt találom fantasztikusnak a PEME konferenciában, hogy ez valóban egy olyan szakmai tanácskozás, ahol nyílt és őszinte párbeszéd zajlik egy-egy téma feldolgozása kapcsán és a véleménykülönbségek és a rengeteg elhangzó érv és ellenérv színesíti a gondolkodásunkat, mindezeket a párbeszédeket természetesen a legnagyobb tisztelet övezi. Nagyon örültem, hogy rengeteg pedagógiai területen dolgozó szakember is megosztotta kutatási eredményeit, és amelyeket a gyakorlati tapasztalatok, nehézségek megoldása hívott életre. Ezen a konferencián a táplálkozás jellegzetességeit vettem górcső alá autizmusban, mely számomra is egy ismeretlen terület még, de nagy elszántsággal olvasok róla, mert ahogy mondani szokás, minden-mindennel összefügg. Jó érzés azt megtapasztalni, hogy az autizmus pervazív állapotára reagálva számtalan jelenlévő kezdeményezett párbeszédet arról, micsoda nehézsége lehet az érintetteknek nap mint nap, kezdve a reggeli felöltözéstől, az iskolába történő utazáson át a társakkal történő kommunikációig. Valóban csak összehangolt, tudatos és nagyon következetes munka eredménye lehet az, ha tudjuk a bizonytalan ingerek számát limitálni és egy kiszámíthatóbb környezetet teremteni, ahol a tanulás viszonylag stresszmentesen tud történni. 

• Van-e 2025-re új/régi kutatásod, amiről írnál majd az olvasóinknak?✍️

A bullying témája egy nagyon fontos feldolgozandó terület és bár nem vagyok a téma szakértője, rendkívül fontosnak tartom a folyamatos olvasást és tájékozódást. Az említett konferencián sok szakember dolgozta fel a jelenséget, amely ilyenkor nagy érzelmi löketet ad ahhoz, hogy bármennyi egyéb teendő is van, ezzel bizony minden körülmények kötött foglalkozni kell. Ami után szeretnénk kutatni, az az lenne, hogy maguk az érintettek hogyan élik meg, hogyan érzékelik azt, hogy valaki nem támogatóan lép fel velük szemben, hanem bizony épp a zaklatás áldozataivá válnak. A kommunikációs és szociális nehézségek az ilyen kutatásokból sok alanyt sajnos kizárnak, azonban fontos, hogy azok az érintettek, akik képesek ezeket az állapotokat szavakba, vagy írásba foglalni, az ő hangjukat és igényeiket meg tudjuk hallani. 

• Köszönöm, és örömmel várjuk az írásodat!   

A következő havi hírekben folytatjuk...

Az előző részben láthattuk, mit lehet tenni rendszerszinten a bullying ellen. Ez alkalommal az iskolában dolgozók (pl. pedagógusok, iskolapszichológusok) lehetőségei és feladatai kerülnek előtérbe. Nagyon nagy felelősség hárul a pedagógusokra. Nincs ez másképp a diák-diák kapcsolatok kialakítása és ápolása terén sem. Sok függ attól, mennyit tesznek a pedagógusok az empatikus, elfogadó és támogató légkör megteremtése és az osztálytermi kapcsolatok fejlesztése érdekében. Továbbá megpróbálják-e kiszűrni az elszigetelt és veszélyeztetett diákokat, tartanak-e szociális kompetenciákat fejlesztő csoportos foglalkozásokat. Utoljára, de nem utolsó sorban pedig, mennyire részesítik előnyben az együttműködésre épülő tevékenységeket a tanórákon, a hagyományosnak mondható versengéssel szemben. Mert a diákok az utóbbit könnyen megtanulják a mindennapokban, azonban az együttműködéshez, a szociális képességek fejlődéséhez teret kell biztosítani számukra.
Sokat tehetnek a pedagógusok a tanár-diák viszony minőségi javítása érdekében is, például szervezhetnek közös, nem tanórai programokat: osztály- vagy csoportkirándulást, nyári táboroztatást, közös játékot, közös sportolást, művészeti alkotótevékenységet, iskolaszépítést, kertépítést, tanteremrendezést vagy dekorálást, közös versenyekre való készülést. Ha magára a bullying jelenségére gondolunk, könnyebben megvalósítható annak feldolgozása és a figyelem felkeltése rajzpályázat, poszterpályázat, fotópályázat vagy filmpályázat segítségével. A tenni vágyók ezeken felül részt vehetnek (hazai és/vagy külföldi) pedagógus-továbbképzéseken, ahol megismerkedhetnek jó gyakorlatokkal, tréningekkel, drámapedagógiai foglalkozásokkal, amelyeket meg is tarthatnak diákjaik számára. Megismerhetik a szakirodalmat, hazai és nemzetközi kutatások eredményeit, szükség esetén (már összeállított és kipróbált kérdőívek segítségével) intézményi kutatásokat végezhetnek, és azok eredményeit elemezhetik és közzé is tehetik. Egyértelműen túlmutat a legtöbb pedagógus kompetenciáján, ezért az iskolai pszichológusra vagy szociális segítőre hárul(hat) a szemtől-szembe helyreállító konfliktuskezelő módszer alkalmazása, a konkrét bullying esetkezelések bemutatása, a lelkigondozás formáinak megerősítése, az agresszor és az áldozat közötti békéltető beszélgetések vezetése, az áldozatokkal folytatott támogató (egyéni) beszélgetés folytatása. A művészetek is segítségükre sietnek, lehetőség nyílik az agresszió témakörét bemutató filmek (pl. Az osztály) megtekintésére, könyvek (pl. 7 nap) elolvasására, majd azok közös elemzésére. A fenti lehetőségek mindegyike egyszerre megvalósíthatatlan, remélhetőleg nincs is szükség rájuk, de érdemes kiválasztani, ugyanúgy, ahogy a prevenciós programok esetében, azokat az elemeket, amelyeket az adott közösségben kivitelezhetőnek és megfelelőnek talál a pedagógus.

A következő havi hírekben folytatjuk...

Felhasznált irodalom:

https://www.tka.hu/docs/palyazatok/eloadas_partners_hungary_bullying_muhely_20160602.pdf

https://mindsetpszichologia.hu/2019/09/02/bullying-avagy-az-iskolai-bantalmazas-pszichologiaja/

Interjú a diákokkal - a narratíva szerepe
A Békés Iskolák program eredményességét vizsgáló eddig készített hat narratív interjú (mely során felkérjük a résztvevőket a témával kapcsolatos gondolataik kötetlen elbeszélésére)[1] alapján a program intézményeinek diákjai igyekeznek egy pozitív képet kialakítani az intézményükről, egy olyan családias közösségként bemutatva azt, ahol biztonságban érzik magukat. Érződött, hogy tisztában vannak az iskolában futó zaklatásellenes programmal, és mintha szigorúan ehhez próbálták volna igazítani az iskolai zaklatásról szóló narratíváikat – a valós tapasztalataik rovására. 

Amiről nem beszélnek
Csak ritkán beszéltek megélt vagy tapasztalt zaklatásokról, rövid mondatokban utalva azokra, és szinte csak és kizárólag a bullying explicit, fizikai megnyilvánulásairól mesélve. Feltűnő volt, ahogy bele-bele kezdtek egy adott zaklatásos eset elbeszélésbe, de azt egyszer csak zavartan félbehagyták, és utána nem kívántak róla bővebben beszélni. Mindezt megpróbálva elkerülni, a későbbiekben a hólabda módszer alkalmazásával szeretnék diákokat találni a kutatásomhoz, olyan tanulókat rekrutálva, akik a megkérdezettek szerint valamilyen módon (áldozatként vagy elkövetőként) érintve vannak az iskolai zaklatásban. A kontrollcsoport intézményekkel (vagyis azokkal az iskolákkal, ahol semmilyen zaklatásellenes program nincs) már sikerült felvennem a kapcsolatot, de még nem kaptam biztos visszajelzést annak kapcsán, hogy tudnak-e diákokat biztosítani a kutatásomhoz. Végül fontos, hogy minden interjút a megkérdezett gyerekek szüleinek az írásbeli beleegyezési nyilatkozata előzött meg.

Attitűd  a  bullyinggel szemben
Kutatásom végén - az interjúk alapos feldolgozása által - megválaszolást nyerhet, hogy a Békés Iskolák program vizsgált intézményeiben miként értelmezik a bullying fogalmát, illetve magával a problémával szemben milyen attitűddel rendelkeznek: Azaz a bullying bárminemű megjelenése esetén védelmére kelnek-e az áldozatnak? Az oktatóik észlelik-e az esetlegesen előforduló konfliktusokat, kiemelt tekintettel a bullying kevésbé feltűnő, indirekt és/vagy verbális változataira, és fellépnek-e azokkal szemben? A kutatás eredménye rámutathat a program céljának megvalósulását gátló olyan hiányosságokra, amik közvetve vagy közvetlenül a hazai iskolarendszerhez kapcsolódnak. Valamint annak sikerességének igazolása egyfajta ajánlás lehet a program minél több hazai intézményben történő adaptálásához.

[1] Az interjú ezen fajtája lehetőséget nyújt arra, hogy miután az interjúkészítő egy bizalomteljes interjús szituáció kialakítása után felkérte alanyát élettörténetének vagy egy adott téma elbeszélésére, majd az interjú majdnem teljes ideje alatt „visszavonultan” figyelve és jegyzetelve, az alany elbeszélését meg nem szakítva csakis a megkérdezettre hagyja annak élettörténetének mély elbeszélését (Vajda, 2006), olyan információkat hozzon felszínre azzal kapcsolatban, mely információkat egy - gyakran már a konkrétan megfogalmazott kérdésekkel sugalmazó – félig strukturált interjús vagy kérdőíves kutatás során képtelenség lenne kinyerni.

A következő havi hírekben folytatjuk...

Felhasznált irodalom:

Vajda Júlia (2006): A terápiás hatás mint melléktermék. Thalassa (17) 2006, 1: 123-136.

A Chicago stílusú hivatkozásokat az alábbi formátumban javasoljuk használni:

1. Hivatkozás az egész hírlevélre (weboldalként):

   • Bullying hírek. 2025. „A Pünkösdi Teológiai Főiskola online kiadványa.” Hozzáférés: [dátum]. https://bullying.ptf.hu.

2. Hivatkozás egy konkrét cikkre a hírlevélből:

   • Szerző(k) neve. 2025. „Cikk címe.” Bullying hírek: A Pünkösdi Teológiai Főiskola online kiadványa, [szám/kiadás hónapja]. Hozzáférés: [dátum]. https://bullyinghirek.ptf.hu

• Példa: Kovács, Anna. 2025. „Tanári stratégiák a bullying ellen.” Bullying hírek: A Pünkösdi Teológiai Főiskola online kiadványa, januári szám. Hozzáférés: 2025. január 31. https://bullyinghirek.ptf.hu/cikk1.